Lost Soul

Lost Soul # 6. fejezet - Megtört árnyék

   Vér fröccsent Hedwig arcába, ahogyan átszúrta áldozata torkát. A férfi tehetetlenül vonaglott fájdalmában, és hörgő hangok kíséretében vért köpött. Ahogy a lány kihúzta a kését, a férfi  torkán hatalmas lyukból ömleni kezdett a vér az éjszakai utca hideg kövére.

   Élvezettel figyelte ahogy az előtte vergődő alak kétségbeesetten vonszolja magát a földön, és saját vérében fetreng. Mereven nézte áldozata utolsó, szánalmas és kétségbeesett

próbálkozásait, amíg görcsösen feszülő izmai végleg elernyedtek, a férfi pedig mozdulatlanná vált.

   A lány végig húzta ujját a kése lapján, majd a szájhoz emelte és lenyalta róla a vért. Beleborzongott a gyönyörűségbe. Bármennyire is utálta, és szégyellte bevallani: imádta ezt. Imádta nézni ahogy haldoklanak az emberek, és imádta a mindent beborító vért. Néha úgy érezte teljesen átveszik felette az uralmat a démonjai, akik vérre és gyilkolásra szomjaznak. Ilyenkor pedig teljesen átadja magát az érzésnek, és hagyja hogy az őrülete irányítson.

 - Ő volt ma az utolsó ugye? - kérdezte egy hang. Alig egy másodperccel később lépett elő az éjszakai árnyékok közül, a hang tulajdonosa. A sötétben csak sejteni lehetett az alakját, egyedül a sötétben vörösen izzó szemei látszottak tisztán. Kérdésére válaszul a lány bólintott, majd ezután az alak, a hullához sétált. A zsebébe nyúlt, és néhány pillanatnyi matatás után egy sötétbarna bőr tárgyat húzott elő. Kinyitotta a pénztárcát, és előhúzta a személyi igazolványát.

 - Peter Robbers. 43 éves, könyvelő. - olvasta az információkat. A lány nem válaszolt semmit, a fiú pedig visszacsúsztatta az igazolványt a tárcába, majd zsebre tette, és felállt. - Állj hátrébb! - mondta a lánynak, és felemelte a benzines kannát amit egészen idáig magánál tartott. Leöntötte az áldozat holttestét, és körülötte a földet, majd a hulla mellé hajította a benzines kannát. Eszébe jutott a személyi igazolvány, azt is elővette, és odadobta.

   Ezután gyufát vette elő, és meggyújtotta a benzines halmot, ami hirtelen kigyulladt, és hatalmas lánggal égni kezdett. A tűz fénye betöltötte a sötét, kivilágítatlan utcát, akárcsak az égő hús szaga. Hedwig mélyen belélegzett, hogy érezze a hulla szagát, és csodálattal a szemében nézte ahogyan a férfi ruhái elégnek, és előtűnik alóla a véres, megpörkölődött, (helyenként már szenes) hús. - Menjünk - mondta a fiú határozottan, és elindult. A lány tudta hogy nem ellenkezhet, pedig annyira szeretné még nézni ahogy összeég a hulla, mégis elindult, és szó nélkül követte Christ, az éjszakába.