Lost Soul # 5. fejezet - Szerződés

   Chris szemében kíváncsiság csillant, és mereven nézte, a vele szemben ülő Hedwiget. A lány néhány pillanatnyi gondolkodás után válaszolt a fiúnak.

 - Elmondom, de akkor hallgass végig, anélkül hogy közbevágnál. - mondta komolyan. Chris válasz képp bólintott, mire a lány folytatta - Azt már elmagyaráztam, hogy én csak egy lélek vagyok.  A legtöbb lélek, önmagában tehetetlen, sokan még testet ölteni is képtelenek. - magyarázta. A vele szemben ülő fiú figyelmesen hallgatta a lányt. - Szerződővé olyan emberek válhatnak, akik képesek látni vagy érezni minket. Például te. Eddig világos?

 - Aha - bólintott újra a fiú.

 - Remek. Akkor mondom tovább. Említettem azokat a gyenge lelkeket, akik képtelenek alakot ölteni. A szerződés első sorban az ő számukra előnyös, mert ezáltal kölcsönvehetik a szerződő testét. Ez általában ennyi. - vont vállat Hedwig. - De mint azt te is látod, nekem van testem, nem csak egy alaktalan lélek vagyok. A hozzám hasonlóak kapnak egy feladatot, egy célt. Egy esélyt. Számunkra ez a szerződés hátrányos.

 - Akkor miért akarsz szerződést kötni? - kérdezte Chris gyanakodva. Mit akarhat? Mi járhat a fejében? - gondolkodott.

 - Mert megláttál. Most pedig már elég információval is rendelkezel rólam, vagyis veszélyt jelentesz rám. - mondta komolyan a lány. Chris hátán végig futott a hideg, Hedwig tekintetétől, aki egyenesen a szemébe nézet. Miért mondja ezt el? - futott át agyán a kérdés. - A szerződés hozzád köt engem. Ez nagyjából ennyi. - fejezte be a lány.

 - És nekem miért is lenne jó, hogyha egész nap a nyakamon lógnál? - kérdezte Chris cinikusan.

 - Még el sem mondtam a szerződés másik felét. A szerződés megkötésével alárendelem magamat, a lelkednek. Vagyis te rendelkezel majd minden erőmmel. - válaszolta. A fiú továbbra is gyanakodott. Biztosan elhallgat valamit. Valahol át akar vágni, de nem tudom hogy hol... Vajon mi lehet a célja? Mit akarhat? - zakatolt továbbra is az agya. Annyira gyanús volt ez az egész, mégis logikus. Szerződést akar kötni velem, mert veszélyt jelentek rá. De tényleg csak ennyi lenne? - a lány szemébe nézett, hátha észrevehet valamit. Egy gonosz mosolyt, vagy elégedett tekintetet, de a vele szemben ülő arca kifejezéstelen maradt.

 - Na mi legyen? - kérdezte, és egyre idegesebb lett. Vajon tudja már hogy elhallgattam előle egy két dolgot? Basszus, direkt húztam az időt, fontosnak tűnő infókkal, de nagyon úgy tűnik gyanakszik. A francba! Tényleg elcsesztem volna ezt a lehetőséget? - gondolta. Magabiztosan nézett a fiúra, és próbálta megállni hogy ne harapjon ajkába idegesen.

   Nem sejtették, de éppolyan bizonytalanok voltak mind a ketten. Gyanú, kételyek, bizonytalanság kavarogtak fejükben, és csak várták, hogy valamelyikük megszólaljon, megtörve a nyomasztó csendet.

   Egy örökké valóságnak tűnt minden pillanat és perc, mintha az idő nem mozdulna. Egyikük sem tudta hogy mióta ülhetnek már csöndben, egymás szemét fürkészve, árulkodó jelek után kutatva, és a következő lépésen gondolkodva. Hogyan tudnának végre mattot adni a velük szemben ülőnek?

 - Akarsz szerződést kötni vagy nem? - kérdezte a lány, siettetve a fiút. Egy részről teljesen logikus hogy szerződést akar kötni, mert így biztos lehetne benne, hogy nem jár el a szám felőle. Másrésztől nem tudom félretenni a gyanút. A gyanút, hogy tervez valamit, és nem elégszik meg csupán azzal, hogy biztonságban tudhatja magát, hanem többet akar. De akkor most melyik? Melyik a helyes döntés? Igen, vagy nem? Csak védeni akarja magát, vagy többet? Melyik? Melyik? Melyik? - visszhangzott a kérdés Chris fejében. Érdekelte őt a szerződés. Most már nyakig benne van az egészben, akkor meg miért ne tehetné érdekesebbé a dolgot? De tényleg okos dolog megkötni a szerződést, vagy inkább óvatosabbnak kéne lennem? - Chris képtelen volt dönteni. - Ha képtelen vagy dönteni, azt hiszem én kénytelen leszek felrúgni a szabályokat, és megölni téged. - került Hedwig hirtelen a fiú mögé, a nyakának szegezve a kést. Ennek muszáj működnie, de túl kockázatos. Ha nemet mond, ki kell nyírnom, de nem tehetem meg. Annak túl nagy ára lenne. Kérlek! Kérlek! Kérlek! - könyörgött a lány némán, megszorítva a kését, és magabiztosságot mutatva.

   Chris nem félt. Meg sem rezzent, pedig már érezte nyakán, a kés hűvös pengéjét, ahogy egy apró vágást ejt rajta. Most már tényleg nincs választásom. - gondolta lemondóan.

 - Oké - mondta végül - Kössük meg a szerződést. 

Hali mindenki^^

Neharagudjatok amiért elmaradt a heti rész, de közbejött néhány dolog, ezért nem igazán volt időm még csak levegőt venni se. A jövőheti rész majd érkezik, viszont az utána következő kettő (esetleg három) héten megyek nyaralni, ezért lesz egy néhány hetes szünet a blogon.

Tényleg bocsi, minden olvasómtól, már ha vannak egyáltalán.

Heaven

Lost Soul # 4. fejezet - Kérdések, és válaszok

   A fiú levegő után kapkodva ült fel ágyában. Folyt róla a víz, a teste remegett. Hangosan zilált, a takaró szélébe kapaszkodva.

 - Csak egy rémálom lett volna? - kérdezte halkan, mikor eszébe jutott a vér, a szülei maradványai és a lány.

 - Nem volt az - suttogott választ egy hang. Chris a hang irányába fordult, és azonnal észrevette, az ablakában ücsörgő árnyat. Újra félelem fogta őt el. - Beszélni akarok veled. Nem foglak megölni. - Mondta előhúzva kését a lány, majd a földre ejtette azt. Chris továbbra is remegett.

   Az árny leugrott az ablakpárkányról, és pillanatokon belül a fiú fölött térdelt, az ágyhoz szegezve őt. Olyan közel hajolt hozzá, hogy már saját arcán érezte a fiú lélegzetét, és egyenesen aranybarna szemeibe nézett.

   Chris mozdulni sem tudott, szinte teljesen megdermedt és levegőt is alig kapott. A fölé hajoló lány bíbor színben ragyogó szemeibe nézett, és nem érzett mást csak félelmet.

 - Reszketsz - mondta halkan a lány, és sátáni mosoly jelent meg az arcán.

 - Mit akarsz? - kérdezte a fiú, tettetett magabiztossággal.

 - Van egy kis... probléma - súgta a lány Chris fülébe. Chris még jobban félt. Szinte levegőt venni is alig mert, nem hogy megszólalni. Még ha a kését el is dobta, mi garantálja hogy nem fog megfojtani? - merült fel benne a kérdés. - A probléma az, hogy tudomást szereztél rólam... - folytatta a fiú fölött térdelő alak - ...de nem ölhetlek meg. - duruzsolta a lány. A fiú megdöbbent, de nem volt ideje elgondolkodni ezeken a szavakon, mert a lány folytatta. - Köss velem szerződést!

 - Megölöd a szüleimet, aztán még te kérsz szívességet? Menj a picsába! - lökte le magáról a földre a lányt, majd felállt. Mintha egy pillanat alatt szállt volna el minden félelme, tekintetét vakmerően, az előtte heverő alakra szegezte

 - Pedig ez egy remek lehetőség... nem adódik meg akárkinek. - könyökölt fel a lány, és különös tekintettel nézett a fiú szemébe. Hosszú pillanatokig egyikük sem kapta félre a szemét, Chris állta a lány tekintetét, és farkasszemet nézett vele, mintha nem is önmaga volna.

 - Mi vagy te? - kérdezte.

 - Ezek szerint rájöttél hogy nem vagyok ember... nem rossz - mosolyodott el a lány - de nem mondhatok többet, nincs jogod tudni semmit - Tápászkodott fel, és kezébe vette a kését. - Na mi legyen? - biccentett a fiú felé.

 - Ha nem mondasz semmit, akkor tűnj el - válaszolta Chris. A lány keze ökölbe szorult. Basszus - gondolta - Sarokba szorított... most mit csináljak? Kénytelen leszek beszélni, különben nem köti meg a szerződést, és akkor szinte biztos hogy nem hallgatna rólam...

 - Oké... - mondta dühösen a lány - elmondok néhány dolgot...

   Alig egy perc elteltével, már mindketten a fiú ágyán ültek. Csak néhány utcalámpa, és a hold fénye világítottak be az ablakon keresztül, bár még így is szinte teljesen sötét volt a szoba.

   Chris félmeztelenül ült az ágyon, vele szemben pedig a lány. Szinte teljesen fehér színű haja hátra volt kötve, egy apró, magas copfba, mindkét oldalt egy-egy tincset szabadon hagyott, a frufruja pedig a jobb szemére lógott, bár még így is tisztán kivehetőek voltak a sötétben ragyogó szemei. Hatalmas, fekete, kapucnis-pulcsiban ült a fiúval szemben.

 - Mi vagy te? - tette fel újra a kérdést a fiú.

 - Egy "Lost Soul" avagy "Elveszett Lélek". Egy halott ember lelke, akit megöltek, így nem nyughat békében, és kénytelen az emberek között járni. - mondta a lány. Ahogy ott ült a fiúval szemben, annyira másnak tűnt, nyoma sem volt, az előbbi kést szorongató, benne lakozó őrült gyilkosnak, most csak egy egyszerű lány volt.

 - Mi a neved? - kérdezte immár teljesen más hangon a fiú. A lány még mindig nem nézett a szemébe.

 - Hedwig Bell. - válaszolta. Chris arcára kiült a döbbenet. Ezt a nevet már hallottam... a híradóban... - jutott eszébe a reggeli adás, az újság, és a rádió. - két hónapja történt... nyolc késszúrás... az apám tette... - csuklott el a hangja.

   Chris csak nézte az előtte ülő, könnyeivel küzdő lányt. Nem tudta mit kéne mondania, csak a nyomást érezte, a mellkasa tájékán.

 - Bocs... - mondta végül.

 - Nem érdekes - válaszolta Hedwig, mintha mi sem történt volna.

 - Nem muszáj válaszolnod... - kezdte a fiú, de a lány a szavába vágott.

 - Érdekes, az előbb még nem ezt mondtad - válaszolta újra különös hanglejtéssel.

 - Miért ölsz? - tette fel a fiú, következő kérdését.

 - Ez a feladatom. Minden hozzám hasonlónak, feladata van. Az enyém az, hogy eltűntessek minden megszegett ígéretet. De ezt máshogyan nem lehet.

 - És engem miért nem ölhetsz meg?

 - Hát nem most mondtam? Nem ölhetek meg akárkit, csak azt aki megszegi az ígéreteit. A szüleid például fogadalmat tettek az oltár előtt, mégis megcsalták egymást. Érted?

 - Ki dönt erről?

 - Mármint miről? - nézett értetlenül Hedwig a fiú felé.

 - A feladatokról.

 - Ezt neked nem kell tudnod.  De ha esetleg szeretnél szerződést kötni, talán elmondom... - mosolyodott el szórakozottan. Ez vicces. Én vagyok sarokba szorítva, mégis enyém az irányítás. A következő kérdése már biztosan a szerződés lesz. - gondolta a lány.

 - Mi az a szerződés? - kérdezte végül Chris. Ahogy sejtettem... - futott át Hedwig agyán ez a két szó, és még szélesebbre húzódott sátáni mosolya.

   Most megvagy!

Lost Soul # 3. fejezet - "Miért?"

   Chris maga is meglepődött az utóbbi mondatán, mely szinte ott függött fölöttük. Mit szólnál ha azt mondanám, hogy én nem félek? - visszhangozták a falak. Nem szokott ilyen hangon beszélni, vagy épp mások vigasztalásával fáradozni. Nem tartozik rá.

 - Felejtsd el. - mondta és próbálta összeszedni gondolatait. Újra rosszul lett ahogy körül nézett a szobában. Még mindig nem tudta feldolgozni amit látott.

   Az egyik fotelre támaszkodott. Szédült. A lány pedig végig őt nézte, ahogy reszketve támaszkodik, és próbálja összeszedni magát.

 - De... miért? - kérdezte végre.

 - Sosem értettem az embereket. - kezdte a lány - Mindig csak ígérnek, de végül úgy is megszegik. Akkor meg mi értelme van az ígéretnek?

 - Ez nem válasz a kérdésemre. - mondta a fiú, a hányingerrel küszködve. Bár csukva volt a szeme, így is kísértették őt a rémképek.

 - Megszegtek egy ígéretet. "Örökké együtt". - válaszolt a lány.

 - Mi? - nézett rá értetlenül Chris.

 - Megszegték az ígéretüket. - A válasz hallatán, Chris keze ökölbe szorult.

 - Válaszolj már, a rohadt életbe! - kiabálta.

 - Már válaszoltam.

 - Mindegy... hagyjuk... - mondta a fiú, és megpróbált felegyenesedni, de újra elfogta a szédülést. Ez a szag... a látvány... nem bírom... - gondolta. Újra hányingere volt. A lány még mindig csöndben nézte őt.

 - Jól vagy? - kérdezte hirtelen a lány, és Chris mellé lépett. Világos, szinte már fehér hajába is vér tapadt, akár csak arcára, és kezeire.

 - Úgy látszik? - kérdezte a fiú cinikusan - Különben meg téged mit érdekel? Engem is meg fogsz ölni nem?

 - Ha szeretnéd, megteszem. - válaszolt a lány, és megszorította a kését.

 - Talán van választásom? - nézett rá Chris.

 - Van

 - Miért? Az áldozat az csak áldozat nem?

 - Nem - mondta a lány. Chris nem értette, de nem is nagyon érdekelte, hogy miért. Őt egyszerűen csak nem akarják megölni. Neki ennyi elég is. Erőt vett magán, és fölegyenesedett, majd a lépcsőhöz botorkált.

 - Engem aztán nem érdekel, csak takaríts fel magad után. - Mondta hátra sem nézve, és elindult fölfelé, egyedül hagyva a lányt, aki abban a pillanatban, teljesen elveszettnek érezte magát. Csak állt a szoba közepén, és üveges tekintettel bámult körbe. Már megint... már megint megtettem... - gondolta amint körül nézett a vérrel és belsőségekkel borított helyiségben.

Chris amint belépett a szobájába, magára csukta az ajtót, és be is zárta. Nem mintha ettől függetlenül ne tudna bejutni ide - jutott eszébe a törött zár a bejárati ajtajukon. Az ajtajától az ágyához ment, ledobta magát, és elterült rajta. Nyitott szemmel feküdt, a plafont bámulva, miközben folytak a könnyei. Végig gördültek az arcán, majd felitatta őket a takarója. Nem értette miért. Hiszen gyűlölöm őket... Teljes... szívemből... Vagy mégsem? - zakatolta az agya.

   Abban a pillanatban, a nappaliban álló lány és Chris, ugyanarra az egy szóra tudtak csak gondolni: Miért?