Lost Soul

Lost Soul # 11. fejezet - Hedwig érzései

 - Nem. - válaszolta a lány higgadtan. - Ha velem jönnél, megölne.

 - Nem érdekel. Akkor sem mehetsz egyedül. - emelte fel hangját Chris, mire a lány ráemelte bíborszínben izzó tekintetét.

 - Tényleg meg akarsz halni? - kérdezte. Nem kiabált, de hangja haragot és dühöt árasztott, még ha halk is volt. Christ egy pillanat erejéig újra átjárta a félelem, amit a lány közelében érzett, még az első találkozásukkor. Abban a másodpercben kissé megingott elhatározása, de gyorsan össze szedte magát, és határozott hangon válaszolt.

 - Nem. De akkor sem mehetsz egyedül. Mondhatsz bármit, veled megyek. - Döntésre jutott. Nem hagyja többé magára a lányt, még ha ez talán az életébe is fog kerülni. Már nem számított. Kirúgták az iskolából, a szülei pedig halottak. Egyedül Hedwig van mellette. Csak ő, és senki más.

 - Nem! - állt fel könnyes szemmel kiabálva a lány - Nem jöhetsz és kész! - Chris őszintén megdöbbent, nem volt ideje válaszolni, mert a lány nem hagyott rá időt - Nem akarom hogy meghalj érted?! Nem akarok újra egyedül maradni! - üvöltötte sírva - hallani lehetett a fájdalmat és a kétségbeesést hangjában, amitől Chris szíve is elszorult. - Nem tudod milyen érzés, amikor ott állsz az esőben, segítségért kiabálsz, de senki nem hall téged! - folytatta, a fiú pedig szinte látta maga előtt a kétségbeesetten zokogó, magányos lányt. - Nem tudod milyen mikor mindenki gyűlöl, és egyedül kell állnod a fájdalmat. - zokogta tovább. - Mikor nincs senkid, nem kellesz senkinek, és teljesen magadra maradtál! - Chris kezdte érteni mi rejtőzik a lány szavai mögött. Félelem. Hedwig félt a magánytól.

   A fiú hirtelen a lányhoz lépett, és szorosan karjai közé zárta.

 - Buta. - mondta halkan - Nem hagyom hogy egyedül maradj.

   Hedwig azonnal elcsendesedett. Megdöbbent Chris hirtelen ölelésétől, ugyanakkor megnyugtatta őt a fiú érintése. Kétségbeesett zokogása, lassan csendes sírássá halkult. A fiúba kapaszkodott, mint aki soha többé nem akarja elengedni őt, és lassan kezdett kicsit megnyugodni. Teljesen kizárta a világot, csak a fiú megnyugtató suttogása ért el hozzá: Nem hagyom hogy egyedül maradj. Már nem félt, nem rettegett semmitől, úgy érezte senki nem bánthatja őt többé. Békés nyugalom árasztotta őt el.

 - Rendben? - kérdezte Chris, kissé elhúzódva a lánytól, hogy a szemébe nézhessen, de továbbra sem engedte őt el.

 - Rendben.